|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 18 találat | lapozás: 1-18 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kelemen Dénes 1999. október 4.Dálnokon, Dózsa falujában állították fel a elsőnek a magyar államalapítás ezredik évfordulója előtt tisztelgő kopjafát. Rajta ez olvasható: Állíttatta Dálnok falu közössége és az iskola. Miért ilyen korán, hiszen jövőre lesz az évforduló, lehetne kérdezni. Azért, mert ez a faragott emlék tiszteleg a magyar honfoglalás 1100. és a szabadságharc 150. évfordulója előtt is. Az emlékállítás elkerülhetetlen volt, hiszen most ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját a jelenlegi iskola, és ez az épület egyike volt annak a 400 népiskolának, melyet a magyar állam építtetett 1896-ban. Az impozáns emlékkopják a rajtuk levő faragott szimbólumokkal a gelencei faragómester, Kelemen Dénes tanító és fia munkája. /Millenniumi és centenáriumi kopják Dálnokban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./2000. január 21.Háromszéken a magyar honfoglalás 1100. évfordulója alkalmával, megszülettek az első millenniumi emlékművek. A legelsőt, a monumentális dálnoki kopjafát, a gelencei Kelemen Dénes készítette. Futásfalván Tifán Lajos plébános kezdeményezésére készült az emlékmű, melyet tavaly júl. 2-án, Sarlós Boldogasszony napján szentelt fel dr. Jakubinyi György római katolikus érsek. A kettős kereszttel koszorúzott emlékmű egyben a magyar szabadságharc 150. évfordulója előtt is tisztelgett. Márványba vésték még a két vértanú pap nevét is - Bardocz Mózesét és Páll Gyuláét -, akiket elhurcoltak a földvári fogolytáborba, és ott haltak meg. /Kisgyörgy Zoltán: Az első emlékművek. Millennium. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./2001. február 28.Már áll a felsőháromszéki nagyközség, Gelence központjában a díszes milleniumi emlékmű. A fából készült alkotás mesterien ötvözi a keresztet a Szent Korona elemeivel, s ez a helybeli faragóművész, Kelemen Dénes alkotása. Folyamatban van a híres műemléktemplom kazettás mennyezetének restaurálása, amely freskói révén az UNESCO nyilvántartásában is szerepel. Itt működik ugyancsak Kelemen Dénes és fia, Botond vezetésével a 15-ös székely határőr-gyalogezred ütege, mint hagyományőrző csoport. Most állítják fel Gábor Áron egykori ágyújának mintájának mását, melyet az anyaországi Mosonmagyaróváron öntöttek. Ugyancsak a millenneumot fogja köszönteni két nyári esemény is: a neves történészről, Jancsó Benedekről fogják elnevezni a helybeli iskolát, és ide is ellátogat az a küldöttség (emlékbizottság), amely a Kárpát-medencének azokat a helységeit járja be, ahol a Szent László királyt és a Szent László legendát ábrázoló freskót és falfestményt őriznek a templomok. Ez alkalommal megtekinti a híres gelencei falfestményt Dávid Ibolya igazságügyi miniszter is. /Millennium Gelencén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./2004. május 10.Máj. 9-én Gelencén felavatták a száz évvel ezelőtt született Bodor György jogász, történész bronz mellszobrát, a sepsiszentgyörgyi Petrovits István szobrászművész alkotását. Dr. Bodor György életét és munkásságát Balog Károly történelem szakos tanár ismertette. Kelemen Dénes ny. tanító, a Bodor György Közművelődési Egyesület elnöke az egyesület tizennégy éves tevékenységéről szólt, kiemelve, hogy a szoborállítás Szakács Tibor polgármester érdeme, aki messzemenően támogatta a mellszobor felállítását. A szoboravatást követően a művelődési otthon előcsarnokában Bodor György emlékét idéző kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők. /Iochom István: Bodor György hazatért (Gelence). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./2004. augusztus 27.Aug. 26-án került sor a már hagyományossá vált megemlékező ünnepségre az Úz völgyében, a második világháború idején zajlott véres csatákra. Emlékművet állíttattak tíz éve, itt róják le kegyeletüket. Az ünnepség keretében leleplezték a gelencei Kelemen Dénes fafaragó készítette kopjafát, megszentelték a csíkszentmártoni egyházkerület által állíttatott keresztfát, felavatták az emlékkert bejáratánál felállított székely kaput is, melyet Vass József készített. Jelen volt Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter; Sógor Csaba szenátor és Kedves Imre képviselő, valamint számos hazai és magyarországi hagyomány- és emlékőrző egyesület képviselője. /Kovács Mária: Emlékezés az elhunyt magyar honvédekre. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 27./2004. november 9.Nov. 6-án Ojtozban felavatták a katonahősök emlékművét. A törött székely kapu boltíve alatt kettős kereszttel szimbólumértékű mementó, a második világháború során az ojtozi-szoros védelmében elesettek emlékének megőrzésében. Az emlékjel – Kelemen Dénes gelencei faragómester alkotása – a székelyföldi, anyaországi katonahősök helytállását, áldozatvállalását örökíti meg. /Ojtozi mementó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./2005. június 17.Összetartozunk – ez a felirata annak a monumentális székely kapunak, amelyet a zabolai Basa Tamás Gazdasági és Művelődési Egyesület Vitéz Kelemen Dénes gelencei faragóművésszel készíttetett a budapesti Nemzeti Értékmegőrző Egyesületnek ajándékul, amiért ennek tagjai – olimpiai sportolók, írók, költők, neves művészek, építészek stb. – a december 5-ei népszavazáskor kiálltak a határon túli magyarok kettős állampolgársága mellett. A kapu kész van, a szükséges engedélyeknek is birtokában az egyesület, már csak az elszállításához keresnek támogatókat. A kapuállításra Sárospatakon kerül sor, az alkalomra több jeles személyiséget, köztük Orbán Viktor volt kormányfőt is meghívták. /(demeter): Összetartozunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 17./2008. március 15.A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és Apor Péter Iskolaközpont tanárai és diákjai március 14-én lerótták kegyeletüket a Hargita megyei Nyergestetőn, ahol 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnagy két zászlóalj gyalogossal és alig nyolc ágyúval hősies küzdelmet vívott a túlerőben lévő orosz–osztrák csapatok ellen. Az utókor a csata helyszínén emlékművet emelt, ahol minden évben a nyergestetői hősökre emlékeznek. A tömegsírnál a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság, a gelencei Bodor György Közművelődési Egyesület és a Sobri Jóska Dunántúli Betyárok Csapata állt díszőrséget. Leleplezték a 15/2. Székely Határőr Gyalogezred hagyományőrző csapatának gelencei ütege és bélafalvi szakasza által felállított emlékművet, vitéz Kelemen Dénes alkotását. /Iochom István: Nyergestető hős védőire emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./2008. augusztus 30.Idén is többszázan zarándokoltak a Kárpát-medence sokféle tájáról az úz-völgyi 15. emlékünnepségre a II. világháborús szovjet betörés 64. évfordulóján. Nagyon rossz állapotban lévő utak fogadják az érkezőket. Szabó József hadtörténész-ezredes egész családjával érkezett Budapestről az Úz völgyébe. Petkes József nyíregyházi festőművész is családostól jött. Intézmények, egyházi közösségek jelenléte volt jellemző. A Vitézi Rend Háromszéki Székkapitánysága v. Pásztori Tibor vezetésével, a szentivánlaborfalvi férfikórus, a kökösi egyházközség, Étfalvazoltánból egy népesebb csapat, a budapesti Nemzetvédelmi Egyetem kadétjai, a háromszéki és csíki veteránok. Az úzi születésű Kovács Sándor információs arzenállal szolgált az 1944-es katonai eseményekről. Dr. Szőts Dániel, a képletes úzi katonai térparancsnok évenként levezényelte az emlékünnepségeket. Kiemelkedő egy újabb hagyomány, az úzi emlékezők sorra állítják a katonatemetőbe az emlékkopjákat. A gelencei neves fafaragó, Kelemen Dénes felajánlotta, hogy ha minden évben megjelölik az úzi katonatemetőben egy ismeretlen katona domborzati formák után azonosítható sírját, akkor ő és fafaragó fiai vállalják ezeknek az elkészítését cserefából. Ezek az emlékjelek előrejelzik, hogy a Nyergestető kopjás-keresztes emlékparkjához hasonlóvá bővül az úzi két világháborús katonatemető is. Az idei úzi ünnepség hozadéka az is, hogy dr. Szőts Dániel kezdeményezésére Csíkszentmártonban egy úzi múzeumi gyűjtemény létrehozására gondolnak. Az ojtozi völgyben, az Ojtoz a hadak útján néven létesül múzeum. /Sylvester Lajos: A 15. Úz-völgyi zarándoklat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./2009. augusztus 27.Több száz zarándok kereste fel idén is részt az 1944. augusztus 26-i úz-völgyi szovjet betörés napján a sírkertet, emlékezni és fejet hajtani a hazájukat védő katonák előtt. Az itt állomásozó 11. Székely Határőrezred legfőképp fiatalokból álló csapatai nem bírtak a túlerővel. Az egykor itt harcolók immár három és fél évtizede rendszeresen találkoznak ezen a napon, tizenöt esztendeje pedig emlékmű hirdeti a katonatemetőben, hogy az utódok nem felejtenek. Hatvanöt évvel ezelőtt még megünnepeltük Szent István napját, aztán a cselszövéssel és túlerővel szemben nem volt menekvés – emlékezett dr. Szőts Dániel egykori honvéd, az úz-völgyi ünnepségek mindenese. Gergely András csíkszentmártoni polgármester azokhoz szólt, akik félnek a megemlékezéstől. A hatalom jobban tenné, ha a fiatalok kilátástalanságától, a nehéz gazdasági helyzettől, és nem az őseikre emlékező magyaroktól félne, mert az emlékezés a megbékélés csíráját hordozza, csakis erre lehet reményteli jövőt építeni – fogalmazott Gergely András, aki az első világháború olasz és szlovén helyszíneire utalt, ahol példásan őrzik az elesett katonák emlékét, függetlenül attól, hogy az ellenség hadseregében harcoltak-e vagy sem. Idén négy új emlékjelet avattak fel az úz-völgyi panteonban: Mikóújfaluból egy vörös andezitből készült kettős keresztet hoztak az emlékezők, Árkosról újabb kopjafát (ezúttal az ezred katonazenekarának tiszteletére), Szentivánlaborfalváról negyvennégy helybeli honvéd emlékére került kopjafa a temetőbe, Gelencéről pedig Kelemen Dénes által faragott fakereszt. /Ferencz Csaba: Az emlékezés a megbékélés csírája (Úz-völgye). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 27./2013. május 23.Gelencei emlékjel GyimesbükkönA hit évében, pünkösd vasárnapján avatták fel Gyimesbükkön a kontumáci templom melletti gerincen a gelencei 78 éves Kelemen Dénes nyugalmazott tanító, fafaragó által készített székely kaput és a tizenegy emlékoszlopot, melyeket Salamon József helybeli plébános áldott meg. Az avató ünnepséget a mai Bákó megye területén működő egyetlen magyar nyelvű tanintézmény, a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskola tanulóinak műsora tette emlékezetesebbé. Kelemen Dénes érdeklődésünkre elmondta: ez év januárjában hívták fel a Dunakeszi Kultúra Alapítványtól, hogy szeretnének tíz kopjafát állítani Gyimesbükkön. Sikerült meggyőznie őket, hogy a kopjafa nem zarándokhelyhez illő, az temetői jelkép, jobb, ha tizenegy emlékoszlopot rendelnek. A megrendelők rá bízták a tervezést és az oszlopok elkészítését, minek érdekében felvette a kapcsolatot a gyimesbükki plébánossal. A két méter magas tizenegy oszlopra Isten, Haza, Család, Anyanyelv, Oktatás, Jog, Kultúra, Hagyomány, Egység, Szabadság és Jövő kulcsszavak, valamint a magyar történelem egy-egy fontos évszáma, egy gyűjtőszó és az illető eseményt magyarázó három-négy szó került. Az oszlopok életjelei: hit, Föld, Hold, anya, víz, apa, Nap, lány, fiú, tűz és csillag. Miután megtervezte az oszlopokat, eléjük egy székely kaput is kértek, amin a Hit, élet és nemzet kapuja felirat olvasható. Dénes bácsi nem cifra kaput faragott, hanem egyszerűt, az ojtozi egykori honvéd kaszárnya előtti kapu motívumait véste rá. A székely kapu és az emlékoszlopok pünkösd előtt három héttel készültek el. A szükséges cserefát méretre vágva Barótról szerezte be, Szakács Mihálytól. A kaput és az oszlopokat Botond fia és gyimesbükki hívek segítségével állította fel két nap alatt. Tíz oszlop egy sorba került, a tizenegyedik, a Jövő oszlopa a kapuval szembe, egy határvédő ágyú fészkébe. Vasárnap Dénes bácsi családjával együtt volt jelen az avató ünnepségen. Attila fia az egyik zarándokvonaton érkezett, Dénes bácsi Csíkszeredában ült fel a két összekapcsolt, 440 méter hosszú szerelvényre. A felújított bakterháznál az a megtiszteltetés érte, hogy három csengőjellel ő indította a zarándokvonatot Budapest irányába. Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. szeptember 22.Új emlékhely Gelencén (Jancsó napok)A magyarság két döntő történelmi eseményének állítottak emlékjelet Gelencén: a faluközpontban elhelyezett köztéri alkotás egyrészt a nándorfehérvári győzelemre, másrészt a trianoni döntésre emlékeztet. Az avatóünnepségen méltatták a kétoszlopos emlékmű megálmodóját és elkészítőjét, Kelemen Dénes nyugalmazott tanítót. A tegnapi rendezvény a Jancsó Benedek Emléknapokhoz kapcsolódott. A két oszlopról maga az alkotó beszélt: a baloldali oszlopon az 1456. július 22. dátum olvasható, egy stilizált óramutató pedig déli tizenkét órát mutat. Kelemen Dénes így ismertette Hunyadi János törökök feletti győzelmét, mely nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát is megmentette a turbános uralomtól. A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, III. Kallixtusz pápa ezzel hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak a szabadságukért. A második oszlop pontosan 282 centiméter magas – 282 ezer négyzetkilométer volt egykoron Magyarország területe – magyarázta Kelemen Dénes. A több szakaszra osztott oszlopon a Magyarország nevével jegyzett rész 93 centiméter, 93 ezer négyzetkilométer maradt az ország területe a trianoni döntés után. Erdélyt 102 centiméter jelzi, helyet kapott Felvidék, Délvidék neve is, kisebb sávok jelzik a Csehszlovákiához, Olaszországhoz, Ausztriához csatolt magyar területeket. A fába faragott Trianon név a helyesírási szabályok tudatos megszegésével kisbetűvel íródott, három részre osztott. Tri-a-non – olvasta, ami azt jelzi: háromszor is nem a döntésre! Ezt a kijelentését vastapssal fogadta a több mint százfős közönség. Egy képletes harang is helyet kapott az oszlopon, félredöntött helyzetben. Néma harang, ez Trianon jelképe – jelentette ki. Az alkotás oldalán lévő négy fül a Tiszát, Dunát, Drávát és Szávát jelképezi. Ott, ahol zúg az a négy folyó – ismertette a tanító. Az emlékhely még nem teljes, itt kap majd helyet a falu három korszakát bemutató térképegyüttes, és két másik, kisebb oszlop is. Ezeket június 20-án, pontban 16.32 órakor (a trianoni döntés ideje), illetve július 22-én délben avatják. Úgy lesznek beállítva, hogy említett időpontokban a kis és nagy oszlopok árnyéka épp egybe fog esni – magyarázta Kelemen Dénes. Az alkotót hosszasan méltatta Cseh József polgármester. Ötven éve él Gelencén, nemcsak tanítóként, hanem művelődés- és turizmusszervezőként, köztéri alkotások létrehozójaként, fafaragóként, festőként is beírta nevét Gelence történetébe. Nyolcvanhét székely kaput faragott, ezekből huszonegyet Gelencén állítottak fel, a többi a világ minden sarkában – mondta a községvezető. A polgármester a helyi tanács és a község nevében emléklappal, plakettel tüntette ki Kelemen Dénest. Az új emlékhelyet Berecz István plébános áldotta meg. Rövid beszédében hangoztatta: nem sebeket akarnak felszakítani, emlékeztető, meggondolkodtató jel kell legyen az emlékhely. Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. szeptember 23.Kelemen Dénes köszöntéseNándorfehérvár–Trianon-emlékműavató Vasárnap a Jancsó Benedek-emléknapokhoz kapcsolódva Trianon- és Nándorfehérvár-emlékoszlopokat avattak Gelencén, ezzel egy időben ezek alkotóját, Kelemen Dénes nyugalmazott tanítót is köszöntötték 70. születésnapja alkalmából. A faluközpontbeli parkban felállított köztéri alkotás előtt Cseh József polgármester emlékplakettel és méltató szavakkal köszönte meg az ünnepeltnek a közösségért tett szolgálatát. Elmondta, a falu nyugalmazott tanítója kultúrigazgatóként, néptánc- és színjátszó csoport vezetőjeként, de ezermesterként is kiérdemelte a község tiszteletét, valamint ő hozta létre a Bodor György Közművelődési Egyesületet, a helyi hagyományőrző csapatot, a Reménység nyugdíjasklubot és az ő nevéhez fűződik a helyi faluturizmus elindítása is. A méltatást követően a meghatódott Kelemen Dénes elmagyarázta az emlékoszlopokon látható jelképei által közvetített összefüggéseket: többek között elmondta, tudatosan véste fel kisbetűvel Trianon nevét az oszlopra, amely azért 2,82 méter magas, mivel Nagy-Magyarország területe 282 ezer m² volt, és éppen annyi mezőre osztotta, ahány felé szétszabdalták az országot. Jancsó Katalin, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2014. november 20.Határőrző emlékjelekMég a csillagászatban is ritka jelenség a bolygók együttállása, nemhogy az emberi társadalmak és országok mindennapjaiban. Mégis megtörténik, hogy a múlt keresése közben a jelennel együttállásba kerül az ember. Felmenőink, apáink-nagyapáink emlékeinek nyomába eredve is ez történt. Kényszermegálló az úzi vámnál Ez év szeptember végén és október elején olyan bolygóháromszög volt az égen, amelynek az asztrológusok szerint áldást, szerencsét és sikert kellett volna jeleznie. A háromszög három csúcsán a Kos Uránusz, az Oroszlán Jupiter és a Nyilas Mars volt. Mindhárom tűzjegy. S a tűz a lendületet, a tetterőt, a lelkesedést és a bátorságot jelképezi – szólt az ajánlat. Az asztrológia szerint ez a háromszög a legjobb bolygóállás. Augusztus 26-a, az Úz-völgyi emlékezés után, hitelt adva a jóslásnak, útra keltünk. Nem könnyű még a legmesszebb menő jóakarattal és józan ésszel sem elemezni az eddig eltelt közel száz esztendő többnyire tragikusnak mondható eseményeit abban a földrajzi környezetben, határ menti övezetben, ahol felmenőink a parancsra hallgatva harcoltak, és sokan életüket vesztették. Ez a hely a minálunk eredő Veresvíz és az Úz összeömlése feletti övezet, amelynek harci eseményeiről-történéseiről eddig kiskönyvtárnyi irodalom született. Kell szólni hát erről a helyről két okból, egyrészt, mert ebben az évben mind a két világháború eseményeire emlékezünk kerek évfordulók kapcsán, másrészt pedig azért, mert lám, ma is kételyekkel és kontrasztokkal tűzdelt események írják tovább a Kistölgyesi-szoros, Úz-mező történetét. Úz-völgyi szorosnak is nevezik az Úz-patak szűkületét, ahol ez év augusztusában nem kis meglepetés ért sokunkat. Az Úz-patak völgyének déli részét nagyon találóan Kőkertnek nevezik, s így a szoros is viseli a Kőkert-szoros nevet, vagy ahogyan még most is emlegetik a szoros mindkét oldalán lakók: Úzvölgyi-vám vagy Úzi vám. Úgy tartják a maiak, s ezt látjuk a térképeken is, hogy itt határpont volt, itt vágta át az utat az ezeréves magyar határ, amely a Veresvíz-patak mentén ereszkedett alá az Úz-patakába való beömléséig, majd annak bal partján a Magyaros tetőre emelkedett. A folyó, amely bővizű hegyi patak, Csíkbánkfalva határában ered, s Moldva területén Dormánynál, Dărmăneşti alatt ömlik a Tatrosba. Felsőbb völgyszakaszán a legutóbbi évszázadban számtalan fűrésztelep működött, kis falu is volt itt, neve Úzvölgy-telep. A fűrésztelepeknek-gyáraknak s a falunak is már csak emléke él. Most csak egyetlenegy család lakik itt, de – akárcsak a többi keleti határhelyen: Ojtozi-szoros, Gyimesbükk – a Baska-havas északkeleti végénél régi várhely nyomairól tudósítottak. Augusztus 26-án az emlékezésre vonulók, s így magunk is – e sorok írójának édesapja is ide kiparancsolt székely határőr volt – szemtanúi lehettünk, hogy égett, mert meggyújtották – éppen az egykori országhatárnál – az út jobb oldalán álló kis épület tetőzete, romjai pedig már a közeli árokban hevertek. Ez volt a vám épülete! – jegyezte meg útitársunk az Úz-völgy-barát szentivánlaborfalvi Kányádi Mihály. Valóban, a világhálón és más adatok szerint is a kis épület „Grenzen-zoll” vagy a „Zollamt” nevet viseli, ami határvámot, vámhivatalt jelent. Kik, miért, milyen céllal tüntették el az épületet, és miért éppen augusztus 26-án? – merült fel mindnyájunkban a kérdés. A békés emlékezésre vonulók százainak akartak ezzel ünnepi „meglepetést” nyújtani? Mi azonban ünnep után visszatértünk, megpróbáltunk tiszta vizet önteni a pohárba. – Nem az a kis ház volt a határvám, én úgy tudom, hogy azt a fakitermelő vállalat építette, látni lehetett rajta, hogy újabb építmény – tájékoztatott Costel Pădureanu nyugdíjas dormányfalvi lakos, aki szeretettel fogadott. A helybeli volt kőolajfinomító egykori vezetője, a vidék jó ismerője, a gelencei kitermelés irányítója, felesége, Jutka asszony, sepsiszentgyörgyi. A szóban forgó kis ház közelében azonban van egy beton házalap, az lehetett az egykori vámhivatal – fűzte hozzá vendégfogadónk. Útitársunk, a gelencei Kelemen Dénes jeles faragóművész, jó Úz-völgy-ismerő, a hallottak nyomán mintha napirendre tért volna az augusztusban történt égetés felett. Megmutatta a hely közvetlen szomszédságában az egykori Úz-völgyi, vasból épült határhíd és a keskeny vágányú egykori iparvasút betonpilléreinek maradványait, régi fényképfelvételén láthattuk az egykor ott közlekedő keskeny nyomtávú mozdonyt is. – Itt volt tehát a határvám – mutatta egy másik fényképen a két vámsorompót is. Itt, az út jobb oldalán, ez a Magyarós-tető felé húzódó hegygerinc lába, itt emelkedett magasba a két ország határvonala. Ide raktam egy kőhalmot, ez már magyar föld volt. Ide akarok egy szerény keresztet állítani jövő augusztusra az itt őrködők s az 1916-ban és a második világégésben elesettek emlékére. Bízom abban, hogy nem fogják bántani, mert a román ember tiszteli a keresztet! Itt csak a vám volt, a magyar határőrkatonák s a honvédek fent, a völgyben lévő laktanyából jártak le ide őrségbe szolgálatot teljesíteni. Számunkra azért volt fontos a határpont ismerete, mert 1968-ban ennek közvetlen közelében jelölte ki a megyehatárt megállapító bizottság a két szomszédos új megye, Hargita és Bákó határvonalát. Igen ám, de azt a rendszerváltás utáni években, amint azt Csíkszentmárton község polgármesterétől, Gergely Andrástól is megtudtuk, a bákói megyevezetés önkényes módon „felnyomta” mintegy három kilométerrel nyugatabbra, s a Rácz-patak beömlésének övezetébe költöztette a határtáblát. Mi több alkalommal visszavittük az eredeti helyére, de mindhiába. Így történhetett, hogy jelenleg az Úz-völgyi hősi temető, a régi kápolna is Bákó megye területére került. Mi azonban itthon érezzük magunkat, ezen a helyen itthon vagyunk. Meglepetés és munka az emlékhelyen A határvámnál lobogó tűznek még mindig kételyeket támasztó érzéseivel léptünk az Úz-völgyi emlékhely és emléktemető területére. Meglepetésünkre téglából épített kerítést emeltek a bejárati székely kapu keleti oldalára, s látogatásunk idején éppen annak folytatásán dolgoztak, a terméskőből emelt oszlopok közé mutatós vízszintes farudakat illesztgettek. A csíkszentmártoni építőcsapatot az önkormányzat alpolgármestere, László Antal irányította, aki maga is építész ember. – Pályázati pénzből épül ez a kerítés – mondta. Ez a legelő, ahol a temető van, s a temető mögötti hegyoldal erdőségei a mi közbirtokosságunk tulajdona, amely egy darab területet sem kapott vissza soha a szomszéd megyétől. – Dr. Szőcs Dániel, Dani bácsi, az emlékhely rendszerváltás utáni felújításának kezdeményezője kért meg, hogy jöjjünk fel ide – mondta Kelemen Dénes –, mert a pályázatot megnyerő csoport két emlékkopját, melyeknek elhelyezkedése nem egyezett az emlékhely területrendezési elképzeléseivel, kivett a helyéről, és azokat vissza kellene állítani eredeti helyükre. Az egyiket én faragtam a volt sepsiszentgyörgyi 11-es és 12-es székely határőr zászlóalj hősi halottainak emlékére az Úz-völgyi betörés 60. évfordulója alkalmával, a másik a Farkas Mihály emlékkopjája, amelyet lánya, Farkas Piroska állíttatott. Barta Misi bácsival, az egykori Úz-völgyi harcossal visszahelyeztük mind a kettőt eredeti helyére. Volt még három emlékkopja, amelyet augusztus 26-án, a szervezők utasítására a temetőkerítés belső fele mellé állítottak fel. Mi azokat is kivettük, s az Úz-völgyi emlékmű nyugati felén álló kopjasorba, méltó helyre elhelyeztük. Ezek közül két emlékkopját a sepsiszentgyörgyi Forró testvérek, Forró Ferenc és Forró László tartalékos hadnagyok gyermekei és unokái állítottak és Balázs Antallal faragtattak – tesszük hozzá mi, a harmadikot pedig az Úz völgyében elhalt édesapja, Ilkei Ferenc emlékére fia, a Sepsiszentgyörgyön élő vitéz Ilkei Albert saját kezével készítette. A helyzet ilyetén alakulásáról dr. Szőcs Dánielhez fordultunk érdeklődni, akit néhai Sylvester Lajos, a hely hű krónikása, az Úz-völgyi szellemiség ápolójaként emlegetett, hiszen húsz éve már Úz-völgy törzsparancsnoka, s az itteni ünnepségek ceremóniamestere. – A szóban forgó pályázatot a nálunk működő Erdély Kutatócsoport Egyesület nyerte el a magyarországi Honvédelmi Minisztériumtól, amiért minden elismerésem – mondta. – Én azt hiányolom, hogy a pályázat készíttetői miért nem vontak be minket is, vagy legalább meg kellett volna bennünket is kérdezniük. A központi emlékművet is mi állíttattuk, létrehozásában minket nagyon sok Úz-völgy-barát támogatott. A kopjaköltöztetésekkel önhatalmúlag cselekedtek, amelyet mi, a második világháború háromszéki résztvevői és azok maradékai, unokái megrökönyödéssel vettünk tudomásul. Hol volt 1994-ben, a kezdetekkor ez a kutatócsoport? Véleményünkkel finoman figyelmeztetném Illésfalvi Péter hadtörténeti szakíró barátomat is. A kutatócsoportot és Gergely András csíkszentmártoni polgármestert is arra kérjük, hogy folytassa munkáját, az újabb keresztállításokat is, de a már elhelyezett második világháborús kegyeleti emlékkopjákat ne bolygassák, hagyják eredeti helyükön. Kisgyörgy Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. december 31.Stagnált a vállalkozói kedv SzékelyudvarhelyenNem nőtt a vállalkozói kedv Székelyudvarhelyen az elmúlt évhez képest, ám a megkérdezett szakemberek szerint régiónkat gazdasági jólét jellemzi, ugyanakkor az élesedő verseny új helyzeteket teremt. Lényeges a partnerségek kialakítása, a tudás bővítése, illetve az adottságok maximális kihasználása. Székelyudvarhelyen vállalkozói jólét van, ami nagymértékben hozzájárul a város fejlődéséhez – véli Geréb László közgazdász, a MÜTF Oktatási Központ ügyvezető igazgatója. Mint mondta, ez egy kényszerhelyzetnek is köszönhető, hiszen míg Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön az emberek nagy százaléka dolgozhat a közigazgatásban, Székelyudvarhelyen nincs ilyen lehetőség. Az itt élőket túlnyomórészt a vállalkozói szektor tartja el. Dimén Hunor Dénes, az udvarhelyi pénzügyi hivatal vezetője pontos adatokkal nem tudott szolgálni, de elmondta, nagyjából ugyanannyian vállalkoztak 2014-ben, mint a korábbi években. Hangsúlyozta, fontos, hogy minél többen vállalkozzanak, hiszen kezdeményezésükkel új munkahelyeket teremtenek, ami által növekszik a vásárlóerő. Ez pedig hozzájárul a térség gazdasági fejlődéséhez. „Az idei év a felismerés éve volt. A vállalkozók rádöbbentek, hogy szakemberek nélkül maradtak: a meglévő munkaerő kiöregedett, a fiatalok többsége pedig vagy külföldre megy munkát keresni, vagy továbbtanuláson gondolkodik” – értékelte a helyzetet Geréb László „Ugyanakkor reagáltunk a helyzetre: a gazdasági képzésekről inkább speciálisabb területekre váltottunk át. Ilyen a turizmus, az agrármérnöki és a könnyűipari mérnöki képzés” – fejtette ki. Egy felmérést is végzett, amelyből például az is kiderült, sok vállalkozó keres menedzsert, annak ellenére, hogy túlképzés van a piacon. Megviselték a helyi vállalkozókat az elmúlt öt-hat év történései: ebbe egyebek mellett beletartozik a gazdasági válság és az egyre erősödő piaci verseny is – mutatott rá Fleisz Emőke. A marketing-tanácsadó elmondta, pozitív jelenség, hogy a cégvezetők végre kezdik komolyan venni a marketingtevékenységet. „Egy témával kapcsolatos tanácsadó cég tulajdonosa vagyok, és azt tapasztaltam, hogy míg korábban többnyire reklámkampányok megtervezésére kértek fel, az elmúlt évben már különféle kutatásokra és marketingstratégiák kidolgozására is volt igény a vállalkozók részéről. Ezt pedig hatalmas fejlődésnek látom” – magyarázta Fleisz Emőke. A vállalakozások csökkenéséről számolt be Kelemen Dénes, az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetségének (UKKSZ) elnöke. Mint mondta, több cég fizetésképtelenségi helyzetbe került, ami a szervezet megszűnését, újraszervezését vagy befagyasztását jelenti. „Gondot okoz az infrastruktúra alacsony fejlettsége, például az áramkimaradások miatt sok cégnél keletkezhetnek károk. Az ilyen jellegű problémák elriasztják a befektetőket, akikre nagy szükségünk van a haladás érdekében” – magyarázta az UKKSZ elnöke, hozzátéve, hogy a nem megfelelő oktatás miatt egyre nagyobb szakemberhiány jelentkezik. „Nem olyan szakembereket képzünk, mint amilyenekre szükségünk van, hanem olyanokat, akiket a legkényelmesebb oktatni. Székelyudvarhelyen például régi hagyománya van a fémfeldolgozásnak, mégsem erre fektetjük a hangsúlyt. Fontos, hogy a szülők is megértsék, gyerekeik hiába tanulnak olyan mesterséget, amellyel nem tudnak itthon érvényesülni” – fejtette ki. Fülöp-Székely Botond Székelyhon.ro 2015. június 23.Művészet mint hobbiMindig nagy tisztelettel adóztam azoknak a pedagógus-társaimnak, akik a mindennapi iskolai feladatokon túl vésőt, kalapácsot és egyéb eszközöket vettek kezükbe, s belevésték a fába, vászonra vetítették álmaikat, vágyaikat. Különösen nagy együttérzéssel szoktam követni azoknak a tornatanároknak ilyen irányú foglalatosságát, akik a sportpálya, tornaterem mellett szinte hivatásszerűen élik meg művészi hajlamukat, s bizony többen közülük a hivatásosokat is lepipáló önzetlenséggel és őszinteséggel hajolnak a kezük alatt megelevenedő fa, kő, márvány fölé, s próbálják belőle kibontani az abban általuk felfedezett világot. Balázs Antal nyugalmazott tanító nevét kopjafái tették közismertté, a gelencei Kelemen Dénes, ugyancsak nyugdíjba vonult tanító faragótudományát és ízlését sokfelé állított, kisebb és nagyobb méretű kapuk mutatják. Nemes Emil tanító nemrég lepett meg egy csodálatos faragott órával, de az ő keze munkáját dicséri a Kós Károly Szakképző Líceum főkapuján belüli felirat is. Ravasz Erzsébet matematikus újabb és újabb színekkel lep meg rajzlapjain, Molnár János kovásznai informatikatanár nemzetközi hírnévnek örvendő színjátszócsoportot verbuvált. Kevesen tudják, hogy a Mikes Kelemen Főgimnázium bejárati díszes kapuját egy sporttanár, Szőcs Levente faragta, s ugyancsak tornatanár, Kiss István készítette a Gödri Ferenc Általános Iskola elé a bejárati kiskaput. És sorolhatnám tovább. Persze, nem csupán ennyire futja a sporttanárok sokrétű, órákon túli elfoglaltságából, hiszen sokan közülük jól zenélnek, van, aki nagy elismerésnek örvendő művésztánccal gyönyörködteti a tánckedvelőket. És most itt van ez a lenyűgözően szép kiállítás! Nem is akárhol, hanem a sportiskola tanácskozó termében. És nem is akármivel lépett elénk a kiállító, Dobolyi Gyula sporttanár: ezek már nem a megszokott kopjafás alkotások, nem is kapuk vagy sulykolók, hanem azoknál többet nyújtó, talán megmunkálásukban is igényesebb remeklések. Ez már igazi faszobrászat, a kiállító több évtizedes gyötrődésének, faimádatának, a gyönyörködtetés kényszerének szüleményei. Az elvont szobrászat formajegyeit könnyű felismerni, ám éppen ezért ragad magával a közszemlére állított, gondolatébresztő alkotások mindegyike. Egyik-másik Jecza Péter mély gondolatokat hordozó, annak idején nagy feltűnést keltő márvány-műremekeit juttatja eszünkbe, de fellelhetjük a népi fafaragászat közkedvelt elemeit is. Címmel nem látta el ugyan egyik munkáját sem, így hát a néző, a látogató fantáziájára bízza a titkok megfejtését. Mindjárt a terem közepébe állított, óriási körtefagyökérből kialakított furcsa alakzat akár jelképeként is felfogható egészen eltorzult világunknak, annak az összevisszaságnak, amelyben élnünk kell. Ennek mintegy ellentéte a csodálatos gólya, amely a remény, az újjászületés, a jövő hordozója lehet. A kidolgozandó fa alakja adja a lehetőséget arra, hogy bizonyos utalásokat, érzelmeket közvetítő formát kialakítson a művész. Ezt már ő jegyzi meg, s megtudjuk tőle azt is, hogy valamelyik csíki falu egyik csűrjében sorakoznak munkái, s a kibontásra váró, egyelőre holt nyersanyagok is. No meg a Kós Károly Szakképző Líceum műhelyének előcsarnokában vigyázza a jövőt gipszbe merevítve a Kós Károlyról készített, küzdelmet és helytállást sugalló mellszobra. Dr. Péter Sándor Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. május 31.Vízen innen: MezőföldönMinden, ami a Feketeügyön innen van, az Felső-Mezőföld. Osztjuk, rendezgetjük az ott lakókkal a felső-háromszéki rónának azt a részét, amely a nagy víztől (mert így is emlegetik a Feketeügyet) északnyugatra terül el. „Községileg is együtt vagyunk – erősítik. – Katolna vezet, az a mi központunk. Mátisfalva még ide tartozik, de tovább már a csernátoni határ terül el.” Így van ez! – bólintott rá beszélgetésünk alkalmával Kocsis Károly is, aki az ikertelepülés, Kézdimárkosfalva falufelelőse, Mátisfalva lakója. A kicsengetés itt is ünnep – Az egész környéken kerestük a vendéglőket, az asztalnyi üres helyeket, ahová a rokonokkal le tudnánk ülni egy ünnepi ebédre – ismételgették a gondokat Mezőföldön is, mert nincsen e vidéken olyan falu, ahol a diáklányok-diákfiúk sikerének ne örvendene együtt a rokonság. – Ez nem rongyrázás – magyarázták Márkosfalván is –, de a szülők is le szeretnének ülni egy asztal mellé úgy, hogy ne a konyháról és főzésről-sütésről lenne szó, mert az esemény számunkra is ünnep. Ünnepi ruhát, székely népviseletet öltő fiatalokkal lehetett találkozni mindenütt, virág és zene tette valóban ünneppé május végét Mezőföldön is. – Nálunk, mármint Márkosfalván, a kultúrotthon üres hátsó szobáiban terítenek két alkalommal is a hétvégén, már sürög-forog az asszonynép – mutatja Veress Benedek harangozó. – Minden egybeesik. Itt a permetezés és a kapálás ideje, eső volt, s a kertekben palántálnak, és konfirmálások zajlanak mindenütt Mezőföldön. A 437 lelkes márkosfalvi egyházközségről Papp Zsolt lelkipásztortól érdeklődtünk, aki elmondta, hogy református kollégiumi vallásoktatói pályafutás és New York-i, eresztevényi lelkészkedés után hívta meg a márkosfalvi gyülekezet. A hívek segítségével rendezték a helybeli parókia környékét, gyümölcsöst telepítettek, a községi tanács támogatásával nyílászárócserét kezdtek a templomnál, a lelkészi lakon, kerítést építettek, készülnek a lelkészi lak tetőzetének javítására. Ünnepi előadást szerveznek az 500. évfordulóra szeretetvendégséggel. – Halljátok-e, asszonyok? Öntsetek egy kicsi vizet azokra a virágokra, a festő szobrához vezető ösvény mellé, a virágra víz kell! – rendelkezett Tusa Levente szentkatolnai polgármester. A Barabás Miklós-emlékparkról volt a szó. – Mi nem is csodálkozunk, ha rendelkezik-parancsolgat – jegyezték meg a kultúrház előtt tébláboló férfiak, ez az ő tulajdonsága s feladata is. Kaptunk mi is az alkalmon, s megkérdeztük futtában: mi a helyzet, mikor lesz új iskolája-óvodája Kézdimárkosfalvának? – Meghirdettük a versenytárgyalást – jött a rövid felelet. – Sietek, mert jön egy rendőr vendégem, térkamerákat akarok felszereltetni minden faluba, hogy megelőzhessük a bajokat – s pillanatok alatt tovaillant a polgármester. – Az új iskolának mi örvendünk a legjobban, a márkosfalviak s a gyermekek – nyilatkozta Néda Imola tanítónő, aki elmondta, hogy negyedszázadnyi gyermek okul-tanul a régi, megrogyott épületben, de egy-két év múlva jobbra fordul majd a demográfia. Van-lesz jövője Barabás Miklós falujának – a nemzet festőjének nevét fogja viselni az új iskola is –, a tavaly is tizenkét gyermek született a faluban! Mit kongat a martonfalvi nagyharang? Merthogy éppen húzták a delet Kézdimartonfalván. Azt kongatja most, hogy per-me-te-zés, per-me-te-zés! – értettük mi. – Nagy munkaidő van most itt – felelte Héjja Alpár, az a helybeli fiatalember, aki azért egyedi, mert a kézdivásárhelyi mezőgazdasági szakiskola végzettjeként kijelentette: nekem a mező, a mezei munka a lelkem, szeretem és nagy akarattal végzem. Alpár példája annak a háromszéki fiatalnak, aki szülei segítségével (édesanyja, Magdika is diplomás mezőművelő szakember) nem kívánkozik külföldre, itthon próbál megélni, megnősült, családot alapított, fészket rakott. Sietve mondta el, hogy édesapja vízzel tölti a ciszternát, permetezni kell, mert összehajlottak a pityókabokrok: most történik a gyomirtás, utána jön a ragya elleni, végül pedig a bogarak elleni kezelés. Mindezt szigorúan szakaszosan kell elvégezni. Begyújtja a traktort és továbbrobog. Az apa, Héjja Miklós talán kissé ráérősebb, és figyelmeztet: – Nézze meg a katolikus kápolnánkat, közösségi munkával szépen rendbe tettük, új ruhába öltözött. Aktív papunk van, Opra István a plébánosunk – hangsúlyozta az egyháztanácsos, és biciklijén ő is elkerekezett a kánikulában. Nekünk már csak arra maradt időnk, hogy lencsevégre kapjuk azt a martonfalvi családi házat, ahol a Kalabér család élt, néhai Kalabér László (1937–2008), aki ornitológiai munkásságát 1965-ben kezdte. Külföldi tanulmányi és gyűjtőkirándulásainak sorát egy dél-magyarországi tojásgyűjtő úton nyitotta meg, majd szinte egész Európát bejárta, ismert szakemberekkel alakított ki eredményes kapcsolatot. Nemzetközi madártani kongresszusokon vett részt, az UNESCO égisze alatt működő Nemzetközi Madárvédelmi Tanács ragadozó madarakkal foglalkozó eurázsiai munkaközösségének végrehajtó bizottsági tagja volt. Szakközleményei a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi Aluta, a brüsszeli, a lillei, a budapesti Állattani Közlemények, a csíkszeredai Acta Hargitensia, valamint a korabeli múzeumi évkönyvek és tudományos ülésszakok alkalmából megjelenő kiadványok hasábjain láttak napvilágot román, magyar, francia és angol nyelven. A ragadozó madarak ökológiai szerepével, a madarak posztembrionális fejlődésével, tojáskutatással (oológia) és a madártan környezetvédelmi vonatkozásaival, s így a mezőgazdasági vegyszerek tojáshéjban való felhalmozódásával is foglalkozott. Posztumusz kötete magyar nyelven Kézdimartonfalvától Új-Zélandig a madarak nyomában címmel jelent meg a brassói Fulgur Kiadónál (1997-ben) a sepsiszentgyörgyi Trisedes Press támogatásával. A tudós nevét emléktáblával kellene megörökíteni szülőfalujában. Fejlesztés is lesz Hatolykán Felújított aszfaltburkolaton robogtunk Hatolyka felé. Szakemberként állítom, hogy a falu gyógyfürdőjének mofettája az egész térség legerősebb és leghatásosabb gázfürdője egyrészt azért is, mert kimondottan a vehemens ásványvizes-gázos feltörésre épült, ahol a leghatásosabban érvényesül a gázok természetes radioaktivitása is. A gyógygáz hozama akkora, hogy a felesleges mennyiség egy arra kialakított úton a szabadba távozik. Méltán büszke Tusa Levente polgármester a hatolykai egységre, és jelezte: fejlesztési elképzeléseik is vannak. Szabadtéri strandot szeretnénk kialakítani az elkövetkező időszakban a gyógyfürdő előterében – tájékoztatott –, amely révén a vízi sportokkal és a hasznos szórakozással odacsalogatnánk azt a fiatalabb nemzedéket is, akik egyelőre nem látják szükségesnek a gyógykezelést. A gyógyfürdőnél Bardocz Róbert egységfelelős fogadott, aki elmondta, a nyáron keddtől szombatig 11 és 18 óra között tartanak nyitva, vasárnap és hétfőn zárva vannak. Szolgáltatásaik között ott a meleg ásványvizes és a hidromasszázsfürdő, a mofetta, a szauna, a kardiófitnesz gépek. Az ásványvizet mofettás és gyógyszeres kisegítő kezeléssel együtt a mozgásszervi megbetegedések, a periférikus érbántalmak, magas vérnyomás és szívkoszorú-érelmeszesedés tüneti kezelésére használja a környék. A borvíz útja program részeként létrehozott fürdőközpontot a Kovászna Megyei Aquasic Egyesület és a szentkatolnai önkormányzat működteti. Megkeresésünkre az egyesület ügyvezető igazgatója, Demeter István elmondta, folyamatban vannak azok a hivatalos papírformaságok és egyezkedések, amelyek révén a fürdőgyógyászatban jártas és gyakorlott balneoterápiás szakorvost alkalmaznak az egységhez, aki előzetes vizsgálat alapján írja elő a gyógykezelés olyan mozzanatát az ideérkezőnek, aki a természetes gyógytényezőket igénybe akarja venni. Ha a szükség megköveteli, az egyesület ezt a szolgáltatást kiterjeszti a kezelésében levő többi egységre (Oltszem, Előpatak, Málnásfürdő, Bölön) is. A távolabbi vidékekről ide igyekvőknek mondjuk el – utóbbi időben külföldről, Magyarországról is jelezték, hogy kipróbálnák a hatolykai gyógymódot –, hogy a település központi része alatt mindenütt ez a természeti kincs rejtőzködik, van borvízkútja a falunak, és számos udvari kútban is ásványvíz tör fel, jó néhány lakás pincéje szén-dioxiddal van tele. Ezek a kevésbé ismert, ún. hatolykai pince-mofetták. Meglehet, hogy a távolabbról érkező a település felől is érdeklődne. Hatolyka idegenforgalmi értéke a templom előterében álló, 1668-ból való ácsolt harangláb, Háromszék legrégibb ilyen jellegű építménye. Kora középkori templomát a barokk korban megújították. Külső falán az első világháború hőseinek kőbe vésett névsora látható. Templombúcsúja mindenszentek napján van. Figyelemre méltó az elemi iskola előtt álló kis székely kapu, Kelemen Dénes gelencei tanító és faragómester egyik legkorábbi munkája (1957). Tatarozásra szorul. A falu határából szórvány régészeti leletek láttak napvilágot. Egy római kori díszített csontnyelű kés került a Székely Nemzeti Múzeumba. A faluban – csodák csodája – megmaradt és ismét felújították a tavaszi kakasütés régi helyi népszokását. Húsvéthoz kötődött, de az utóbbi években a mindenkori falunapok kedvenc attrakciója. Évente mintegy negyedszáz gyerek és felnőtt nevez be a játékba. Az viheti haza a kakast, akinek sikerül bekötött szemmel, három próbálkozásból hosszú pálcájával megérintenie, enyhén megütni a lábánál kikötött kakast. A településhez több jeles család és személyiség kötődik. Idevaló származású volt a jeles Potsa család, neves képviselője, Hatolykai Potsa József (1836–1903), Háromszék vármegye főispánja, a kor jeles közéleti személyisége. Ma is él itt nevében a Pakó család, amelynek tagjai már Bethlen Gábor idejében lustráltak. Pakó János püspöki titkár, címzetes esperes és kolozsmonostori pap volt. A Pap családból származott Pap András székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumi tanár. Hatolykai származású volt Mattis-Teutsch János (1884–1960) festőművész, a múlt század eleji európai avantgárd festőművészet képviselője. Hatolyka testvértelepülési kapcsolatot tart fenn a magyarországi Tardona községgel, amely ma az egyik legjelentősebb Jókai-emlékhely. Jókai Mór a szabadságharc bukása után a feltételezett megtorlások elől itt keresett és talált menedéket addig, míg felesége, Laborfalvi Róza nem szerzett számára menlevelet. A tardonai Jókai-háznak nevezett épületben kapott helyet a nagy regényíró emlékszobája. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. július 21.Tájházak, magán- és csűrmúzeumok idejeMagyar sajtótermékeink olvasgatása közben örömmel nyugtázom, hogy az utóbbi években megszaporodtak a magánszorgalmú „kincsgyűjtögetők”. Akik nemcsak régi és külföldi pénzekre hajtanak, hanem főként népi tárgyakra, értékekre. A földművelés, állattenyésztés, a ház- és az udvartartás, a téli estéken művelt szövés és fonás, egyéb kézimunka kellékei azokról az időkről mesélnek, amikor a rokonság, szomszédság még együtt töltötte estéit. Idősebb vagy fiatalabb leszármazottjaik, örököseik pedig nem hagyják elkallódni őseik szabadságharcban, forradalomban, világháborúban próbált, padlásokon, pincékben, ládákban rejtegetett, rozsdásodásnak induló fegyvereit, öltözeteit, a déd- vagy üknagyapák fogságból küldött szomorú leveleit sem, hanem leporolják, megbecsülik ezeket az időmarta relikviákat. Még a hetvenes évek legelején szereztem tudomást a bélafalvi csűrmúzeumról és Orbán Lázár bácsiról, aki saját gyűjteményét állította ki saját csűrében. Értékes, egyedi szerszámokat, régi agyagedényeket hagyott maga után, tulipános ládával, teljes esztenai felszereléssel. Vajon, mi lett a sorsa Lazi bácsi hagyatékának, sikerült megmenteni a falunak, vagy Brassóban élő fia a szülői házzal együtt eladta? Ugyancsak régebb olvastam, hogy magánmúzeum születik Gelencén: Kelemen Botond édesapja, vitéz Kelemen Dénes szomszédságában, 39 évesen fogott gyűjtéshez; ízlésesen berendezett szobáját fényképen láttam. A népművészet iránti tiszteletet a szülői házban szívta magába, hiszen apa és fia székely kapuk és kopjafák faragásával is foglalkozott. Felső-Háromszéken amúgy örvendetesen alakul a kiveszőfélben levő, régi, de hasznos tárgyak utóélete: Kézdivásárhelyen Beke Ernő gyűjteménye egyre nagyobb hírnévre tesz szert, Sárfalván Balázs Barna volt kocsmáros mentette meg az enyészettől – ügyfelei segítségével – szülőfalujának több ezer tárgyát az elmúlt húsz évben. A Szabó Ottó által faragott díszkapu az ő kezdeményezésére került a sárfalvi római katolikus kápolna elé, mert a hagyományőrzést is szívén viseli... A sort lehetne folytatni, tágabb környezetünkben is vannak még szívderítő példák. A Hargita megyei Székelyszentléleken Balázsi Dénes nyugalmazott tanár 81 évesen is működteti 1977-ben felavatott tájházát. A kallódó értékekre a kincskereső pionírmozgalom hívta fel a figyelmét, és több évtizedes munkája eredményeként közel hétszáz tárgyat gyűjtött be a Felső-Nyikó mente sajátos világából. Háromszéken talán a zalánpataki Préda Barna tájháza a legújabb magánmúzeum, amelyet bő éve nyitottak meg. Gondolom, azóta újabb értékes „kincsekkel” gyarapodott, és remélem, hogy látogatói is vannak ezeknek az egyedi gyűjteményeknek! Ferenczy L. Tibor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-18
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
